Dr. Eisner Béla okl. bányagépészmérnök, okl. villamosmérnök

1938. szeptember 24-én született Budapesten.

1953-ban kezdte meg tanulmányait az Esztergomi „Hell József Károly” Bányagépészeti Technikumban, ahol 1957–ben kitűnő eredménnyel bányagépész technikusi oklevelet kapott.

1962-ben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán bányagépész-mérnöki oklevelet szerzett. Második, villamosmérnöki diplomáját már munka mellett 1968-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán erősáramú automatika szakon szerezte.

Első munkahelyén, a Komlói Szénbányászati Tröszt Zobák Bányaüzemében művezetőként, majd főművezető, tervezőmérnök beosztásokban dolgozott 1971-ig. Nevéhez kötődik a dízelmozdony kerekek kopógyűrűinek zsugorkötéssel történő javításának kifejlesztése, a javító-hegesztőműhely légelszívó-rendszerének tervezése, megvalósítása és a bányaüzem tűzvédelmi rendszerének részét képező hidraulikus pernyeleadó rendszer tervezése, kialakítása, üzemeltetése. Részt vett az István aknai gépesített frontfejtési kísérletekben.

1971-ben meghívták a Mecseki Ércbányászati Vállalathoz, ahol az 1995-ben történt nyugdíjazásáig főleg műszaki fejlesztésekkel foglalkozott.

Részt vett a mélybányászattal kapcsolatos fejlesztésekben is. Tervezői, fejlesztői munkája a bányalevegő hűtésére, a klimatizálásra specializálódott. A Mecseki Ércbányák első központi hűtőtelepének megépítésében vezetőtervezői feladatot kapott. Sajnálatos tény, hogy a hűtőtelep megépítése 95% -os készültségi állapotban a bányabezárás miatt félbeszakadt.

A klimatizálási ismereteire alapozva 1988-ban írta és védte meg a mélybányák klimatizálásának Mecseki Ércbányák körülményeire történő alkalmazásáról szóló doktori dolgozatát a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányagéptan Tanszékén.

A kilencvenes évek elejétől, egyéni vállalkozóként, mint tervező- fejlesztő, ipari automatikák tervezésével foglalkozott. Ezen időszakának egyik jelentős munkája volt a Mecseki Ércbányák egyik fővízmentesítő telepének automatizálása, mely a bánya bezárásáig üzemelt.

A 2010-es években tervező-fejlesztői tevékenységét főállású nagypapaságra váltotta, két lánya, öt unokája van.

A Bányagépészet a Műszaki Fejlődésért Alapítvány alapító tagja.