Bogdán Kálmán

1933. január 1-én született Kenderesen. Középiskolai tanulmányait Egerben végezte el, majd felvételt nyert Miskolcra a Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára, ahol 1956-ban gépészmérnöki oklevelet szerzett.

Első munkahelye a Középdunántúli Szénbányászati Tröszt Pusztavámi Bányaüzeme volt, ahol mint az üzem gépészeti vezetője dolgozott 1956-tól 1962-ig. Itt a legfontosabb feladata volt a széntermelés biztosításához a bányaüzem gépeinek és villamos berendezéseinek üzemeltetése és javítása, szakember gárda oktatása.

1962-ben Veszprémbe, a KDT központjába helyezték, és tröszt gépészeti vezetőként dolgozott 1974-ig. Az új munkakörben koordinálnia kellett a tröszthöz tartozó ajkai szénmedence bányaüzemei, valamint Dudar, Balinka és Pusztavám bányaüzemek gépészeti tevékenységét, a bányagépek, villamos berendezések és nagyfeszültségű hálózatok, transzformátor állomások üzemeltetését, javítását, karbantartását. Erre az időszakra esett a szénbányászat fellendülése, amivel együtt jártak a termelés igényeihez kapcsolódó külföldi gépbeszerzések, nagy beruházások (lejtősaknai szállító rendszerek, nagyteljesítményű vízmentesítő telepek, földalatti és külszíni villamos hálózatok) melyek tervezésében, kivitelezésében és üzemeltetésében aktívan részt vett.

1974-ben az akkor alakult Magyar Szénbányászati Tröszthöz helyezték át, és volt a tröszt gépészeti vezetője 1981-ig. Feladatai között szerepelt a bányagépek bel és külföldi beszerzése, tipizálása, egyes vállalatok szükség esetén bányagépekkel történő kisegítésének megszervezése. A KGST Szénbányászati Szabványosítási Bizottságának 10 éven át volt a vezetője.

1981-ben a Várpalotai Szénbányákat és a KDT-t összevonták Veszprémi Szénbányák néven, és ide helyezték át, ahol a Gépészeti, majd a Fejlesztési Főosztály vezetője volt nyugdíjba vonulásáig, 1990-ig.

Nyugdíjazása után a Scharf-Hungária Kft-nél üzemvezetőként, majd a Veszprém Megyei Bíróságon mint igazságügyi szakértő, és az ORFK Csopaki Rendőr Szakiskolájában mint német-angol nyelvtanár dolgozott, és jelenleg is szabadidejében nyelvet tanít.

Szakmai tevékenységének elismeréseként 7 alkalommal Kiváló Dolgozó, 1987-ben Miniszteri Kitüntetést, 1976-ban pedig Munkaérdemrend bronz fokozatot kapott.

Előadásokat országos konferenciákon, szimpóziumokon és a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen 21 alaklommal tartott, a Bányászati és Kohászati Lapokban 7 szakcikke jelent meg, és jelenleg is rendszeresen fordít a Lapok számára.

A balatonfüredi konferenciák szervezésében tevékenyen részt vett.