A Nehézipari Műszaki Egyetem (NME) Bányamérnöki Karán 1974-ben kapott bányamérnöki oklevelet, bányagépészeti és bányavillamossági szakon.

Pályája az 1974–2001 időszakban a borsodi szénmedencéhez – a Borsodi Szénbányák (BSZ) Vállalathoz és a Borsodi Energetikai (BE.) Kft.-hez kapcsolódik. Feketevölgy I. aknán (1974–1979) bányamérnökként – beosztott mérnökként –, föld alatti művezetőként legfőbb feladata a vágathajtás gépészeti hátterének biztosítása volt.

A BSZ Igazgatóságán 1979–1992 között bányamérnök és műszaki fejlesztési főelőadóként, területi főmérnökként a gépesített vágathajtás vállalati irányítója volt. Munkahelyek ellenőrzésével, gyors vágathajtásokkal, elővájási gépláncok kialakításával foglalkozott. Részt vett az F-típuscsaládbeli vágathajtó gépek fejlesztésében, a számítógéppel ellátott lézervezetésű F-gépes rendszerek hazai létrehozásában. Számos gép- és jövesztési kísérletet szervezett. A Bläser rácsok hazai gyártásának szervezésében is részt vett.

1993-tól 2001-ig a Borsodi Energetikai Kft.-nél föld alatti művezető, beruházási főelőadó, műszaki ellenőr, anyaggazdálkodási csoportvezető, végül a társaság tulajdonát képező Kazincbarcikai Iparterületfejlesztő Kft. (AES) ügyvezetője volt. A lyukóbányai időszak legfontosabb eredményei: a helyi szén fűtőértékének gyors meghatározására alkalmas módszer kifejlesztése; a kiadások nyilvántartására számítógépes rendszer kialakítása. Tagja annak a munkaközösségnek, amely elsőként végez értékelemzést a magyarországi mélyműveléses szénbányászatban, a jövesztő rakodógépes vágathajtás vizsgálatára. A továbbiakban 2012-ig, nem bányászati tevékenységet folytató kft-knél dolgozott, részben párhuzamosan, utoljára ügyvezetőként.

Az OMBKE rendezvényein többször, az NME GTE Szervezete Hidraulika Pneumatika Ankétján (1980), a Bányagépész-bányavillamos konferencián két alkalommal tartott előadást. Oktatott a BSZ Oktatási Központjában, a Péch Antal Műszaki Szakközépiskola lyukóbányai tagozatán. Tevékenységével támogatja a szakirányú felsőoktatást is. Több diplomaterv bírálója, másoknál közreműködik, mint üzemi konzulens. Két alkalommal tagja a Mikovinyi Sámuel Földtudományi Doktori Iskola által szervezett nyilvános Ph.D védés szigorlati bizottságának.

A Miskolci Egyetemen 1997-ben „Doctor Universitas” – DR.UNIV. címet szerez.

Társszerzője a Dr. Szentpéteri Ernő és szerzőtársai által írt „Bányaművelési tudnivalók vezető vájárok részére” jegyzetnek (1982). A Miskolci Akadémiai Bizottság pályázatán (1983) dolgozatával eredményesen szerepel. A BKL-Bányászatban megjelent három nagyobb cikk társszerzője, szerkesztője. Szintén társzerzője „A vágathajtási technológiák fejlesztése a Borsodi Szénbányáknál” tanulmánynak (1984). Orosz és angol nyelvből középfokú „A”típ. nyelvvizsgával rendelkezik.